2018. január 10.

77. kritika - Kávészünet

Sziasztok!
Hát, majdnem négy hónap után csak sikerült hozni egy újabb kritikát. Tudom, hogy már sokat ígérgettem, de most már tényleg ha törik, ha szakad, haladni fogok a kérésekkel! 

Előszó
Ami legelőször megfogott, az a fejléc volt. Én oda vagyok az egyszerű dolgokért, és őszintén szólva mindig is jobban kedveltem az egyszerű, letisztult designokat. De mindegy is a külcsín, mert amint elkezdi az ember a történeteket, már el is felejti a szép kis csomagolást.

Fejléc
Mint említettem, nagyon tetszik a fejléc, szóval nem is kérdés, hogy hány pontot adok rá. A blogon több minden található, nem csak történetek, így egy semleges kép kellett volna amúgy is. És nem tudom... Mármint, meg kéne tudnom fogalmazni, hogy miért is tetszik, de nem megy. Egyszerűen csak jó ránézni, és a tartalom elolvasása után úgy érzem, illik hozzá. Semmi csicsa, nem vonja el a figyelmet a lényegről. A cím betűtípusa is egyszerű, ami nem rontja el az összhatást.
Értékelés: 5/5*

Design
Imádom a krémszínt, szóval nálam ez telitalálat. A rózsaszínt eszembe nem jutott volna hozzápárosítani, de be kell vallanom, hogy nagyon jól néznek ki együtt. A fejléc alatt rögtön ott is van a menüsor, amivel egy apró problémám van. Ha az ember ráviszi a kurzort, szinte olyan, mintha elhomályosulna a szöveg. Egyébként tetszik, és nincs is olyan nagy jelentősége ennek, de én szeretem, ha olyankor is olvasható a szó. Maga a 'Kapcsolat' oldal az, aminek tűnik, erről nem is igazán lehet beszélni. Az 'Író sarok' is egyértelmű, itt van az összes eddigi bejegyzés. Tudom, hogy apróság, de tetszik ez a fajta elrendezés, meg ezek az x-ek a szavak két oldalán. A 'Vélemények' a kritikákat, míg a 'Plecsnik', nos a plecsniket takarják. Az oldalsáv első modulja az 'Üdvözöllek!', amiről nem igazán tudok beszélni. Ugyanígy vagyok az ezt követő 'Olvasók'-kal, a 'Csacsogó'-val, az 'Archívum'-mal, az 'Információk'-kal, a 'Vendéglátó'-val, a 'Linkcserék'-kel, ergo mindennel. Esetleg a sorrendbe tudnék beleszólni, de lássuk be, mindenkinek más az ideális, a kényelmes, szóval ez is kilőve. Ami nagyon tetszik, az a rózsaszín csík a modulok, illetve a bejegyzések tetején, feldobja a fehér alapot.
Értékelés: 5/5

Történet
Mivel többféle bejegyzés is van, úgy gondoltam, különszedem őket, és szépen sorban beszélek róluk.
Novellák
  • Lépcsőház: Rövid, de egyszerre szép, érzelmes, aranyos, és szomorú. Egyszerre árul el sokat, és semmit. Nekem nagyon tetszett!
  • Ez is egy olyan nap: Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám, borzalmas. Nem tudni, hogy kiről szól, de nekem az volt a benyomásom, hogy egy kisgyerekkel történik mindez, ami csak még elkeserítőbb.
  • Árnyék a sötétben: Az előzőhöz hasonlóan ez is szörnyű! Mármint, értitek.
  • Ahol a madár se jár: Nagyon jól van megírva, de engem valahogy nem fogott meg ez a történet.
  • Körúti hajnal: A Lépcsőházhoz hasonlóan ez is egyszerre beszédes, és hallgatag, az ember pedig csak várja, hogy mi fog kisülni ebből.
  • A kerek egész: IMÁDTAM! Aranyos, valós, természetes, szeretett-teli!
  • Számolj: Engem személy szerint feszültté tett ez a számolás, ami megszakítja a történetet, de ezzel valahogy sokkal, de sokkal jobban tetszett!
Versek
  • Három hónap: Az eleje még tetszett, de ahogy haladtunk a történettel, egyre kevésbé éreztem ezt. A végére pedig teljesen semlegessé vált, és végül egyáltalán nem fogott meg.
  • Te: Az előzővel szemben azonban ezt nagyon szerettem. Nem tudnám megfogalmazni, mi tetszett meg benne, talán az, hogy egyszerre tűnik boldognak és szomorúnak is. Tényleg nem tudom, csak a végére ott volt az érzés, a gondolat.
  • Cappuccino: A Számoljhoz hasonlóan itt is nagyon tetszett az elválasztásként becsúszó szó/mondat. Bár szomorú, hogy hoppon hagyták, mégsem szerettem. Ne kérdezzétek, miért. A versnél minden indok nélkül a végén kijelentettem, hogy tetszik, itt pedig pont az ellentéte történt.
  • Rémálmok: Elég morbid, de imádtam! Komolyan, csak így, ennyi.
  • Így múlik el: Mint említettem, vannak versek, amik tetszenek, és vannak, amik nem. Sajnos ez sem fogott meg, pedig maga a mondanivalója tetszett. Logikátlan, igaz?
  • Az legyél, ami: Azt hiszem, ez lett a kedvencem az összes közül! Egyszerűen az egész magával ragadott! Tökéletes!
Cikkek
  • Elakadtam - avagy, hogyan másszunk ki az írói válságból:
  • Hogyan írjunk szerelmet:
  • Hogyan tartsuk életben a lángot - avagy a tervezés folyamata:
Interjúk
  • "Nem vagyunk már ősemberek. Ideje fejlődni.": Érdekes látni, hogy hogyan vélekedik erről, de én akkor sem értek vele egyet. Én falusi suttyó vagyok, aki szeret zabálni. Ez van. Soha nem fogok lemondani az egészségtelen, és finom kajákról. Már így is finnyás vagyok, esélytelen, hogy váltsak furcsa kajákra.
Egyéb
  • történetfoszlány: Szomorú, mikor valaki így jár, és igazán nem is tudom, mit mondjak. Az egyik felemet megfogta, a másikat nem, és annyira vegyesek az érzéseim, hogy inkább le is zárnám ezt itt.
  • Szeretsz?: Rövid, de nem semmitmondó. Egyáltalán nem.
  • Részlet egy elveszett történetből: Lehet, hogy túlságosan romantikus vagyok, de imádtam ezt a levelet, és annyira olvasnám a folytatását! Vagy az előzményét. Vagy mindkettőt!
  • Sorozatajánló: A The 100-ot ismerem, egy ideig néztem, aztán egyszerűen meguntam. Apa más volt, és meg is lepett, mert ő a mai napig megnézi az újabb részeket. A másik kettőről pedig hiába volt ott az ajánló, nem éreztem késztetést, hogy belekezdjek.
  • 42 dolog arra az esetre, ha egyedül vagy: Tudom, hogy különc vagyok, de azért nem gondoltam volna, hogy ennyire! Mármint, vannak a bejegyzésben tök jó dolgok, olyanok, amiket amúgy is szoktam csinálni. De a legtöbb olyan, amit rajtam kívül nagyon sok lány, esetleg fiú bevállalna, én meg idegenkedem tőle. Egyébként tetszett a bejegyzés, ne higgyétek, hogy leszólom!
  • Válogatás a hiányról: Tudjátok, hogy mi tetszett a legjobban? Hogy bár külön vannak ezek a szösszenetek, mégis olyan, mintha egybe tartoznának. Mintha egy szomorú valóságot festene le egy széthullóban lévő, majd szétesett kapcsolatról.
Értékelés: 10/10

Miért pont ez? "Don't walk away, don't roll your eyes / They say love is pain, well darling, let's hurt tonight"


Interjú Elisabeth D.-vel

Ha nem is mindegyik, de a legtöbb művedben a szerelem, az abban való csalódás a fő téma. Mi az oka ennek? 
Még nem kaptam választ.

Mit szeretsz jobban írni, verset vagy novellát?
Még nem kaptam választ.

Mióta írsz? Van más blogod? Ha igen, mi a címe?
Még nem kaptam választ.

Köszönöm a válaszokat,
Peetagey Smile

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése