2015. november 23.

12. kritika - Lélekvándor

Bonjour!
Ismét egy novellás blog, de itt már vannak versek is! Haladok, mi? ;)

Előszó
Amikor megláttam, mennyi novella és vers van kitéve, először beparáztam, hogy nem végzek időben, mivel a Logolepsy kritikát alapból előbb kitettem, és így mindent előrébb hoztam. Hát mit mondjak? Nem jött össze, mert csúsztam...

Fejléc
A bal oldalon lévő lány elég érdekes, és számomra kifacsarodott helyzetben van, ami őszintén szólva elég furcsán hat nekem, főleg azokkal a fény pamacsokkal a fejléc széle felé. Ráadásul a lány ruhája is belelóg a csak arcát mutatóéba. Ez a középső karakter kissé szomorúan és lenézően tekint rám, legalábbis teljesen úgy érzem. A lány állánál nem tudom kivenni, mik azok a sziromszerű fehér valamik, de az biztos, hogy nem kellenek oda. Szerintem elrontják a képet, a nem odaillőségükkel. Fogalmazásból jeles! Az agancs sem értem miért került rá a képre ráadásul bele is rondít a középső lány arcába. A jobb oldalon lévő szereplők tetszenek, ahogy békésen pihennek a földön, mégis ad egy megmagyarázhatatlan, rossz előérzetet a kép, mintha nem lenne minden rendben velük. A fölöttük lévő cím tökéletesen mutat ott, esetleg még egy kicsit feljebb és a széle felé víve nézném meg, vajon jobb-e. A fentről leáramló fények és ködfoltok tetszenek, bár néhol sok; értem én ezt a bal oldali lány mellkasa fölötti sugárra. A föntről lefutó levelek is egy kis pluszt adnak a képnek, de a galambok elveszik ezt. Egyrészről némelyik alig látszik, másrészről a lány szeme előtt is vannak, így elrontja az összhatást, hiszen nincs meg a méretek közti különbség érzéketetése.
Értékelés: 5/3.5


Design
A fejléc alatt lévő mondatok szerintem az oldalsávba simán odakerülhettek volna, nem kellett volna alá írni. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy 'megjelenés', kikerülés szerint vannak feltüntetve a versek, történetek, így a kritika íróknak könnyebb dolga van. Dorothy! Figyelj a betűtípusra, mert néha nem egyforma a versek felsorolásánál. Bár nagyon fontosak a cserék, én előrébb tenném a rövid kis verseket. Ezeket a félperceseket már a kritika rendelésekor elolvastam, és azonnal megtetszettek! Kár hogy nincs több belőle, bár akkor már egy menübe kéne rakni őket. Az alján kirakott képek némelyike nagy, némelyike kicsi, ami elég furcsán hat így. Az egyetlen negatívum, hogy rengeteg díjat kap Dorothy, mégsem tölti ki, és küldi tovább őket, még csak fel sem tünteti. Csak ezért veszem le a csillagot, mert akár tulajdonítunk neki nagy dolgot, akár nem, igenis érdemel annyit a díjazó, hogy legalább feltüntessék.
Értékelés: 5/5

Először is
Mivel már rengeteg novella és vers került fel az oldalra, az idő pedig sürget, ezért kitaláltam egy módszert, amivel határidőre kész leszek, és megmarad az építő jellege a bejegyzésnek. Elsőként a novellákat és a verseket fogom értékelni, csak egy kicsit máshogy! Mindkettőnél elolvasom az első öt, és utolsó öt bejegyzést, az alapján pedig csinálok egy-egy következtetést a változásokról. Utána a versekből elolvasok még párat, és ezekről is írok, a novelláknál viszont az elejéről és végéről olvasok tízet, majd írok róluk. (Dorothy! Így is  hosszú kritika lesz, ezért muszáj rövidítenem az olvasóknak!) Nos, nem húzom tovább az időt, jöjjön az értékelés!

Első, utolsó öt vers
Az elején úgy vettem észre, az író még bizonytalan és nem tudja, vajon az embereknek tetszik-e az, amit csinál. A pipáknak és üzeneteknek hála pedig úgy éreztem, hogy egyre jobban kezdett feloldódni, és egyre jobban kezdtem élvezni a verseket. Az utolsó öt versben érezhetően szabadabb, és már kevésbé borús hangulatú. Dorothy már mást is kipróbált a négy soros verseken kívül, van teljesen egybeírt, van épp öt soros.

Versek
A vesszők néha elcsúsznak, vagy nagyon ritka esetekben nem kerül ki. Mivel én is írtam egy időben verseket, és imádom az irodalmat, ezért rögtön a rímekre mentem. Az elején úgy vettem észre, hogy itt még nincsenek meg mindenhol a rímek, pedig esküszöm, nem mindig kerestem, csak már önkéntelenül rá áll a szemem. Illetve itt még csak a szótagok száma sem egyezik, igen, ez a másik mániám a verseknél, és ezt, ha kritikus szemmel nézem, akkor nagyon figyelem! A mai versekben már odafigyel Dorothy a vesszőkre. Bár itt már sokkal élvezhetőbbek a versek, a rímek még mindig nem kivehetőek és a szótagok száma sem egyezik.

Első, utolsó öt novella
A régi novellák, csak úgy, mint a versek, még kissé bizonytalanok voltak, kevésbé foghatta meg az olvasót. Ehhez képest a mostaniak összeszedettek, változatosak, és sokkal élvezhetőbbek, mint voltak. A külalak sokkalta szebb lett, már nincsenek elcsúszott, vagy ki nem tett vesszők. Szépen tagolt, és könnyen olvasható.

Novellák
A novellákban már az elején kiszúrtam valamit, ami nem tetszett: a hossza. Mikor kicsi voltam, mindig úgy tartottam, hogy a megfelelő hosszúság az, mikor legalább egy könyv fejezetnyi van, csak hát ugye az változó. Szóval kitaláltam, hogy a legjobb az, mikor már kezded beleélni magad, és amikor már várod a folytatást, akkor zárják le. Így ha az embereknek nagyon tetszik, akár lehet folytatni. Ha viszont csak olyan 'átlagosan' szeretik, úgy hagyhatjuk egy részesen. Na most, Dorothy novelláival az a problémám, hogy mikor egy-két részes novellát látok (Apám keze), akkor összerakva kapom csak meg ezt a terjedelmet. Meg kell említenem, hogy néha akad 'megfelelő' hosszúságú! Ennek ellenére a legtöbb történetbe bele tudja élni magát az olvasó. Hibákkal -vessző vagy helyesírási-, találkoztam, de a mennyiséghez képest kevéssel.

Régi tíz
  • Felcsapnak a lángok: A történet tetszett, hisz Dorothy akarva vagy épp akaratlanul belevisz egy fontos dolgot: Sok ember önző és nem számít semmit az ígérete. Ezzel szemben Gilbert odament és szembenézett az eseményekkel, tudta mi lesz a végén. Ennek ellenére nem tetszik, hogy így haltak meg. Felébredtek volna a lángokra, a hőségre, na meg a fájdalomra. Ezért gondoltam rögtön az elején arra, hogy majd megöli valahogy a kislányt, hogy ne érezzen majd semmit, de nem így lett.
  • Elisabeth: A dőlt betűs sorok végéről idéznék: "Ő csak ezért a gyönyörű lány miatt jött el a bálba, noha ezelőtt még sohasem látta. De tudta, hogy itt lesz. Itt kell lennie." Nekem ezek a sorok értelmetlennek tűnnek. Fogalma sem volt a férfinak, hogy mire számítson a bálon, így azt sem tudhatta ki lesz ott, és mivel a lányt sem ismerte, nem is sejthette, hogy ott lesz. Mert számára nem jelenthetett akkor még semmit, csak egy arcot, akivel akár már össze is futhatott az utcán. Mivel feltételezhetően -a megszólítás miatt-, régi korról van szó, a tegeződés a lány részéről szokatlan, főleg nemesi családból. Egy szerelmes történetre számítottam, így a csavar, amit az író belevitt, megszerettette velem ezt a novellát! Azonban az nem tetszik, hogy egy vers került a végére. A novella, az novella. Ez egy rövid történet és nem kerülhet bele vers.
  • Véres éjszaka: A történet érdekes, mert Alec hol tudja uralni a benne lakó démont, hol nem. A mészárlásnak pedig barátja vet véget. A lány nem bírja elviselni és azonnal végez magával is. Na most. Ha ölelkezés közbe ölünk meg valakit, és hátulról szúrunk, lehetetlen, hogy az áldozat vére az arcunkba spricceljen! A másik pedig az, hogy elég gyorsan eldöntötte főszereplőnk, hogy végez magával, így Alec keze nem lehetett máris hideg. A vérkeringés leállása után, ha jól tudom, csak huszonhárom óra múlva hűl ki a test, ami majdnem egy teljes nap. Annyi pedig nem telt el a történetben, még ha vár is pár órát a lány.
  • Reménytelen boldogság: Isabell esete sajnos gyakoribb, mint kéne. Rengetegen halnak meg rákban, és amikor elkezdtem ezt a történetet, azt hittem valami ösztönző, segítő lesz az ezt elszenvedőknek. Sajnos csalódnom kellett. Számomra sokkal lehangolóbb volt ezt olvasni, és csak felelevenítette az én történetemet, ez pedig hiba. Mindenki menekülni akar attól az érzéstől, amit akkor érzett. Isabell pedig hülyeséget csinált. Az, hogy mosolygott az anyja halála után, nem életszerű. Bármennyire is megembereli magát az illető, nem tud még egy álmosolyt sem kipréselni magából. A legtöbb, amire ilyenkor futja, hogy tartja magát az ember és nem sír. Majd ha készen áll rá, kiadja magából.
  • Erény: Maga a történet érdekes volt, tetszett, hogy ha már az apja nem, legalább Beliar támogatja Arelt. Bár az alapötlet nagyon jó, a megvalósítása kevésbé; kissé zavaros az egész történet. Beliar elvileg démon, mégis láthatatlan, mint egy szellem, aztán hopp! Húsvér emberként -vagy akármiként- állt Arel előtt. Ebben a novellában kevés a kidolgozott rész, és a részletekre nagyon kell figyelni, ha meg akarjuk érteni.
  • Őszi szelek: Ez a történet olyan semleges nekem, de jó volt végre mást is olvasni a halálon kívül. Persze belekerült ebbe is a téma, de sokkal nyugodtabban, megfontoltabban. Ebben a történetben inkább az emberekre való visszaemlékezés a fontos. 
  • Apám keze: Bár elítélendő a gyilkosság, azt kell mondanom, hogy van, aki megérdemli a halált. Jack pedig pontosan ilyen volt, és én is ugyan így vállalnám a kockázatot, hogy kivégeznek, csak megmenthessem a testvéremet. A történet két részes, de simán kerülhetett volna egy bejegyzésbe, mert nem olyan eget rengető hosszúságú.
  • A szabadság dallama: Fura, ez az egyetlen sztori az eddigiek közül, ami boldog. Nem igazán tudok mit írni róla, de örülök, hogy elolvashattam ezt a történetet. Viszont ebben vannak szóismétlések, és a rövid tartalom miatt ezek kiütköznek.
  • Utolsó könnyeim: Ennél a történetnél az a legnagyobb bajom, hogy a dőlt betűket nehéz elolvasni, és a fontos dolgok ott vannak. Hisz az egész fontos! Borzalmas, amiken a lány keresztülment és maga a tény, hogy úgy gondolja, sokkal jobb lesz neki, ha a halálba menekül. Szerintem nincs is ennél rosszabb.
  • Egy kirakat a Főutcán: Hát az biztos, hogy aki eddig imádott vásárolni, és boltba járni, az most gyanúsan fog pillantgatni a próbababákra. Érdekes volt a történet, de furcsállom, hogy a szegény nőket öli meg a ruhákkal, mikor a gazdagabbak jobban megérdemelnék. Az a nő csak vágyakozott, nem pedig tehetősen odalépett, hogy csak megvegye a szekrénybe állni. Na jó, nincs ennek az egésznek jelentősége, csak megjegyeztem.
Friss tíz
  • Sárkánykönnyek: Kétszer kellett elolvasnom a végét, mert először fel sem fogtam miért történt az egész. Láttam alul valaki kérdezte, mi a magyarázat, nos, én talán tudom. Gene valószínűleg sárkány -bár fogalmam, sincs hogyan lehet az, ha a szülei nem voltak-, és végzett az apjával, amiért a sárkányok könnyeit árulja. Majd egy könnyel teli üvegcsével hazament a szintén sárkány lányához.
  • Éjfélig tartó varázs: Hűha! Hát ez egy elég modern feldolgozása, értelmezése volt a Hamupipőkének, az egyszer biztos! Valamiért tetszik, hogy a mese ilyen átdolgozását olvashatom, szerintem a szomorú vég mellett ugyan olyan tökéletes marad.
  • A rém, aki titokban jött: Hát igen. Ez a legbizarrabb történet, amit eddig olvastam! Viszont azt sajnálom, hogy a gyilkosság részletei nincsenek leírva. Oké, senki ne gondolja, hogy pszichopata vagyok, egyszerűen kíváncsi vagyok, vajon Dorothy ezt is ugyan olyan jól le tudná e írni.
  • Elmeséletlen történet: Valahogy van értelme a történetnek, de mégis zagyvaságnak tűnik az egész. Értelmetlen és mégis értelmes. Hülyeség, tudom! De akkor is így érzem. A szereplőnk gondolatai össze-vissza vannak, nem lehet összekötni. Ráadásul zavaró, hogy az egész dőlt betűvel írva, nehéz elolvasni.
  • Sötétebb a feketénél: Érdekes volt egy ilyen történetet olvasni. Az elejétől kezdve éreztem, hogy valamit titkol Alex, de fogalmam sem volt, mi lehet az. A történet akkor nyer igazán értelmet, amikor a leges legvégét elolvassuk, akkor pedig nagyot üt. Számomra elfogadhatatlan, hogy egy szülő nem bírja feldolgozni, hogy lány helyett fia, vagy ebben az esetben fia helyett lánya születik. A gyereknek mindenképpen örülnie kéne egy szülőnek, és nem hibáztatni, főleg nem a neme miatt. Alexandra pedig a nyomás hatására engedett, és azzá vált, amivé az apja parancsolta. A legszörnyűbb az egészben az, hogy még a férfi halála után sem tudott visszatérni eredeti neméhez, pedig vágyott rá, ez pedig teljesen tönkretette.
  • Sötétség az éjszakában: Bár nem tetszik, ha vers van a novellában, most mégis megtetszett, mert az elején álló felkészített a történetre. A sztori maga kissé régies hangulatú, és annyira nem fogott meg. Ebben a novellában semmi nem volt, ami megfoghatná az olvasót, nekem kissé értelmetlen. Tudom, hogy a Halál egy személy, de így sem.
  • Elsápadt mindenség: Először azt hittem ez egy tájleírás és már bele akartam kötni abba, hogy milyen gyorsan lehűlt a tea, ami valószínűtlen. Aztán rájöttem; a tea egy szimbólum. A hóesés pedig csak segít kifejezni, hogy mennyire érzéketlenné vált szereplőnk, miután mindenről lemondott. Legalábbis nekem ez jött le a történetből. Pont ez a szép a hasonlatokban: azt képzelsz a rejtett dolgok mögé, amit csak akarsz.
  • A vágy hamis ígérete: Ez az egyik olyan történet, amit a legjobban imádtam a blogon. Egyszerűen csodálatos lett. Ennek ellenére valahogy mégis van egy furcsa érzésem ezzel kapcsolatba, talán, mert nincsen benne párbeszéd. Nem tudom miért, én szeretem, ha a szereplők kommunikálnak és nem csak a történéseket olvasom. Az egész alatt nem állt össze a kép, és mikor a végére értem, ez csak részben változott. Tíz évig várt rá a férfi, és akkor lakott jól. De előtte akkor mivel lakott jól?
  • Halálos csók: Ez az a történet, ami tetszett is, meg nem is. Bár néha szívesen olvasok szomorú végű sztorikat, van, hogy egyáltalán nem tetszenek. Itt inkább az a mögöttes tartalom az, ami nem tetszik. Hogy jutalomként fogjuk fel benne a halált. Mert bármennyire is szar az élet, van rosszabb, de ennél jobb is lehet. És hülyeség lenne korábban kiszállni, mint amennyire be vagyunk fizetve.
  • A borostyán tó: Azt hiszem ez az, amit a legjobban imádtam! A történet akár egy régi legenda leírása is lehet, vagy akár egy lecke. Lecke, hogy dicsekedni a rosszal nem nagy dolog, főleg, ha le akarunk vele nyűgözni valakit. A rossz, az rossz marad a másik számára, még ha mi ebbe nem is gondolunk bele. Dorothy összes története megjelenik előttem olvasás közben, de ez volt a legélénkebb képzelet.
Összességében
A verseknél egyértelműen észrevehető a fejlődés, sokkal érdekesebbek és szívesebben is olvastam a mostaniakat, mint a régebbieket. Fogalmazásból jeles vagyok, mi? A történetek változatosak; hol érdekes, hol kevésbé, de egy közös: mind élvezhető. Különösen az ideiek, azok fantasztikusak! Ha van kedved, olvass bele a történetbe!
Vers értékelése: 10/7
Novella értékelése: 10/8

Miért pont ez? Mert imádom ezt a számot a sok érzelem miatt, amit egyszerűen nem lehet megfogalmazni! Plusz van egy ilyen nevű novella is :$


Interjú Dorothy Large-dzsal

A verseidhez mi adja az ihletet?
"A versekhez bármi ihletet adhat nálam. Egy kép, egy könyv, egy arc, egy mondat, egy álom. Összességében bármilyen helyzettől ihletet kaphatok, és az én véleményem szerint ihlettől vezérelve jobb versek születnek, mint mikor az ember erőlteti. Ezért inkább megvárom mikor hirtelen beugrik valami és nem állok meg minden sornál gondolkozni, hogy mi legyen a következő."

A legtöbb novelládban kevés a párbeszéd. Mi ennek az oka?
"Próbálom megtalálni az aranyközéputat. Hiszen az sem jó ha túl sok párbeszéd, vagy túl sok leírás van benne. Én csak akkor használok párbeszédet, ha azzal előrevihetem a történetet. Szerintem a párbeszédek értelmetlenek, ha nem viszik előre a sztorit és ha nem kapunk belőle új információkat."

Mióta írsz? Van más blogod? Ha igen, mi a címük?
"Blogon hivatalosan 2011 óta, de előtte is sokat írtam simán papírra. Van még két blogom a Lélekvándoron kívül, fantasy és horror témában, amikben persze romantikus szál is megtalálható. :) Gén - Darabokra szakadt józanság, Tánc a túlvilággal."

Köszönöm a válaszokat,
xo Peetagey Smile

2 megjegyzés:

  1. Drága Peetagey Smile!

    Rettenetesen hálás vagyok a hosszú, igényes és mindenre kitérő kritikáért. Örülök, hogy néhány írásom azért elnyerte a tetszésedet, köszönöm, hogy leírtad a negatívumokat is, megpróbálom megfogadni a tanácsaidat, amikben teljes mértékben igazad van. Nagyon örülök, hogy az Elsápadt mindenség c. novellámban észrevetted, hogy a tea, az egy szimbólum. A régi novelláimban rengeteg hiba van, ez igaz, de én úgy szeretem őket, ahogy vannak, hiszen belőlük tudom meg, hogy mennyit fejlődtem az évek során. Ismét köszönöm szépen a tanácsokat, nagyon hasznosak voltak és azt is köszönöm, hogy ennyi időt fordítottál a blogomra! :)

    Ölel,
    Dorothy L.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dorothy!
      Én köszönöm, hogy kritikát kértél, mert nagyon megtetszett a te blogod is (többes szám, mert már néhányszor előfordult). Örülök, hogy hasznosak voltak a bejegyzésben leírtak, és további sok sikert kívánok, és további fejlődést :D

      Törlés